Néhány tipp, ami segíthet a gyermekeknek és szüleiknek a dühkezelésben:
1. Kerüljük a „Nyugodj meg!” kifejezést! A szülő váljon mintává gyermeke számára – maradjon annyira nyugodt, amennyire lehetséges. Mutassuk azt a viselkedést a gyermek felé, amit elvárunk Tőle! A gyermekek érzelemszabályozása gyakran nem éri még el azt a fejlődési szintet, ami szükséges a „Nyugodj meg!” kifejezés elfogadásához, kivitelezéséhez. Ehelyett gyakran ellenállást vált ki belőlük.
2. Segítsünk a gyermeknek elsajátítani az érzelemszabályozás képességét! Néhány mondat, amit érdemes alkalmazni – nyugodt hangnemben: „Amikor a Te hangod jobban hasonlít az enyémre, közösen találunk megoldást.” „Amikor hasonlóan tudod elmondani, amit szeretnél, mint ahogy én mondom most Neked, megbeszéljük.” Mondandónk nyugodt hangnemben való kommunikálása modellálja a gyermek számára az elvárt viselkedést.
3. Adjunk Neki időt és hangsúlyozzuk, hogy minden érzés a helyén való! Szabad ingerültnek, mérgesnek lenni még akkor is, ha a felnőtt számára nehezen érthető a düh forrása. A gyermekek más fejlődési szakaszban vannak, eltérően reagálhatnak számunkra jelentéktelennek tűnő eseményekre. Néhány mondat, amit érdemes alkalmazni: „Adok Neked néhány percet, hogy érezd, amit most érzel és utána megbeszéljük.” „Azt hiszem, szükséged van pár percre, hogy átéld, amit most érzel.” „Mit gondolsz, mennyi időre van szükséged ahhoz, hogy egyedül legyél az érzéseiddel?”
4. Igyekezzünk megérteni, hogy min megy keresztül a gyermek és mutassuk meg Neki, hogy törődünk az érzéseivel. A düh egy másodlagos érzelem – általában veszteség, csalódottság vagy szomorúság megtapasztalását követően jelentkezik. Ezeket nehezebb felismerni vagy kifejezni, míg a harag gyorsan és egyszerűen megélhető, kommunikálható. Néhány mondat, amit érdemes alkalmazni: „Úgy látom, most nagyon dühös vagy.” „Lehet, hogy csalódott vagy amiért…?” „Elképzelhető, hogy szomorú lettél, amikor…?”
5. Összegezzünk és tanuljunk a történetekből! Amikor a gyermek megnyugodott, eltelt egy kis idő, érdemes Vele átbeszélni, hogy mi járt a fejében, hogy érezte magát, mi előzte meg az eseményeket. Megkérdezhetjük Tőle: „Ez nem volt egyszerű, igaz? Mit tanultál belőle? Mit csinálnál máshogy?”
Végül pedig biztosítsuk a gyermeket afelől, hogy büszkék vagyunk rá, amiért ezt meg tudtuk beszélni, és ha legközelebb mérgesnek érzi magát, igyekszünk majd a segítségére lenni.
